A hozzáadottérték-adó, vagy, ahogy Magyarországon ismerjük, az általános forgalmi adó az Európai Gazdasági Térség minden országában létezik, ez az adónem, amelyre alapvetően egységes szabályok vonatkoznak minden országban, kezdve mindjárt onnan, hogy az adót az EU-ban olyan szolgáltatásnyújtás vagy értékesítés után lehet felszámolni, amelynek végcélja ez EU. 

Az egységes szabályrendszer azonban nem jelenti azt, hogy egységes lenne az adózás is, márpedig, mivel az áfát abban az országban kell felszámítani és kifizetni, ahol a végső fogyasztó felhasználja az érintett terméket, a bevallásnak is az adott ország szabályai szerint kell megtörténnie. Ennek része az is, hogy az értékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz adóregisztrációval kell rendelkezni az adott országban. Tipikusan ilyen eset az, ha egy vállalkozás saját áruját mozgatja tagállamok között, ha a vevő készletet tart fenn egy másik tagállamban, ha helyben értékesít a másik országban, ha két- vagy többszereplős értékesítési láncban vesz részt a tagországok között vagy akár harmadik (az EGT-n kívüli) országot érintve. Akkor is a másik ország adórendszerébe lép bele egy magyar adóalany, ha harmadik országból az EU másik tagállamában terméket importál, ahonnan magyar vevőknek értékesíti tovább a termékeket. És természetesen ahhoz is adószámra van szükség, hogy a korábban megfizetett adót visszaigényelje a vállalkozás.

Mikor szükséges regisztrálni egy másik ország adórendszerében

Az EU héa-irányelvéhez tartozó végrehajtási rendelet határozza meg például azt, mi minősül egy adott szolgáltatás teljesítési helyének. Egy tipikus eset az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelynél az ingatlan elhelyezkedése határozza meg az adófizetés helyét, ilyen esetben tehát megint csak „belép” a másik országba egy vállalkozás, még akkor is, ha mondjuk csak értékbecslést végez, nem felújítást. Azt is tisztázni kell, hogy az adó megfizetésére ki kötelezett: ha a magyar vállalkozás (és nem kinti ügyfele), akkor természetesen elvárt a regisztráció az adott ország adóhivatalánál.

Mikor nem szükséges a regisztráció

Nem kell például bejelentkezni, ha a vállalkozás adómentes szolgáltatást nyújt, vagy áfamentes terméket értékesít.  Az áfamentes termékek és szolgáltatások körét szintén a héa-irányelv határozza meg. Fontos figyelembe venni, hogy az áfamentesség nem egyenlő a nulla százalékos adókulccsal. Amíg például az oktatás vagy a postai szolgáltatás EU-szerte adómentes, nulla százalékos adóztatásról az egyes tagországok dönthetnek – utóbbi esetben az adóalanynak annak ellenére joga van az általa kifizetett adó levonásához, hogy ő maga áfát nem tartalmazó számlákat bocsát ki, vagyis ebben a tekintetben szüksége lehet áfaregisztrációra egy másik országban.

A kötelező áfa regisztrációt egy bizonyos érték alatt sem várják el az országok. Ez akkor jelent könnyebbséget, ha egy kisvállalkozás adóköteles árukat vagy szolgáltatásokat értékesít, de az ebből származó éves bevétele nem éri el az erre vonatkozóan meghatározott éves értékhatárt. Ez gyakorlatilag a nálunk alanyi adómentességként ismert rendszernek felel meg. Ahogy Magyarországon, úgy máshol is ez azzal jár, hogy sem az áfa felszámítására, sem annak levonására nem jogosult a vállalkozás. Az értékhatár országonként eltérő, és az egyes országokban különleges szabályok lehetnek érvényben az értékhatárokra vonatkozóan. Egyes országokban nem is létezik ilyen kedvezményes szabályozás, ott a cég – éves bevételétől függetlenül – minden értékesítése áfaköteles. Bizonyos tranzakciók esetében sem alkalmazható az alanyi adómentesség. Ilyen például a nem rendszeres gazdasági tevékenység, új szállítóeszközök adómentes értékesítése olyan ügyfeleknek, akiknek a lakhelye/székhelye egy másik EU-országban van.