Bár 2021 végén úgy tűnt, pont kerül a globális minimumadóval kapcsolatos vita végére, a megegyezésre végül még egy évet kellett várni. A híreket elnézve a késlekedés leginkább a magyar kormány ellenkezésével volt magyarázható – utóbbi pedig leginkább a magyar adórendszer sajátosságaival. A társasági adó minimális szintjét meghatározó, az OECD keretében, 137 ország részvételével létrehozott rendszer így a magyarországi vállalkozások számára különösen érdekes, kiszámítása pedig távolról sem olyan egyszerű, mint ahogy azt a nemzetközi tárgyalófelek elképzelték.

A globális minimumadó alapelve még egyszerű: egy társaságnak az elért profitja után legalább 15 százalékos adót kelljen fizetnie. Ha egy olyan országban, ahol az adott társaság adózik, a társasági nyereségadó nem éri el ezt a szintet, úgy a különbözetet az anyacég országában kell leadóznia. A jogalkotók szándéka szerint ezzel megakadályozható, hogy egy cég csupán adóoptimalizálási céllal létesítsen leányvállalatot vagy egyéb formációt egy kedvezőbb adózású országban. Első ránézésre ilyen Magyarország is, hiszen a társasági adó szintje mindössze 9 százalékos – ha tehát a minimumadót az egyszerű formájában alkalmaznák itt is, akkor a profit 6 százalékát egy nálunk is működő német cég köteles lenne Németországban (vagy működése más országában) megfizetni. Az intézkedés azonban nem csak a multikat érinti: ha csak egy országban működő cégről van szó, alapesetben annak az államnak az adóhivatalába lenne köteles befizetni legalább 15 százalék nyereségadót – ez Magyarországon nem csupán a fizetendő adómérték csökkentésére lehetőséget adó egyszeri adómegállapításokat írhatná felül, de gyakorlatilag adóemelésre kötelezte volna az államot.

Magyarországon azonban a helyzet nem ilyen egyszerű

A cégek ugyanis többféle adót is fizetnek tevékenységük után (nem szólva az egyes ágazati különadókról), a legismertebb ezek közül a helyi iparűzési adó. Ennek az alapja ráadásul nem az elért (adózás előtti) nyereség, hanem az árbevétel, amiből ugyan több tétel levonható (például az eladott áru beszerzési értéke, a közvetített szolgáltatások értéke, az anyagköltség vagy az alvállalkozói teljesítések értéke), ám minél kevesebb ilyet tud produkálni a cég, az adó effektív szintje annál közelebb lesz árbevétele 2 százalékához, ami a hipa jellemző általános kulcsa. Azok a vállalkozások, amelyek nem tartoznak a mikro-, kis- vagy középvállalkozói körbe ezen túl még innovációs járulékot is kötelesek fizetni, aminek az alapja megegyezik az iparűzési adóéval, mértéke pedig annak 0,3 százaléka. Márpedig az érintettek nem számíthatnak a mentességre, hiszen a globális minimumadót a legalább 750 millió eurós (az EU által alkamazott árfolyamon 275 milliárd forint) összesített éves árbevétellel rendelkező cégek esetében kell majd megfizetni.

A kompromisszum

A Magyarország által kiharcolt kompromisszum lényege az, hogy ezek az adónemek is beszámíthatók a globális minimumadóba – vagyis különbözetet csak abban az esetben kell fizetni, ha a kirótt társasági adó, helyi iparűzési adó és innovációs járulék összességében nem éri el az adózás előtti eredmény 15 százalékát. Még egy engedményt harcolt ki a kormány: a globális minimumadó bevezetését a korábban tervezett öt év helyett 10 éves átmeneti időszak előzi meg, ez idő alatt csökken a forgóeszközállomány értéke és a személyi kifizetések után alkalmazható kedvezmény 8, illetve 10 százalékról 5 százalékra.

Ezeknek a kedvezményeknek az alkalmazása viszont azt is jelenti, hogy a globális minimumadó megállapítása esetében az effektív adómérték megállapítása az eddigiekhez képest nagyobb adminisztrációs teherrel járó könyvelési feladat lesz az érintett cégek számára.

Mindez persze egyelőre egy nemzetközi – Magyarország esetében az EU Tanácsa keretében elfogadott – megállapodás, a pontos szabályokat a nemzeti jogszabályokból ismerhetjük majd meg, amelyeknek az elfogadására 2023 végéig van módjuk az országoknak. Az adó alkalmazása pedig a jelenlegi állás szerint 2024-től lesz esedékes. 

Nyitó kép: Unsplash / Vladislav Klapin