Minden elkopik, elromlik, lejár a szavatossága vagy egyszerűen elavul – az eszközök értékének csökkenését, más néven amortizációját pedig a vállalkozások elszámolásukban is meg tudják jeleníteni.
Ezt a jog értékcsökkenési leírásnak nevezi, ez alapján a vállalkozásban használt immateriális javak vagy tárgyi eszközök üzembe helyezésétől vagy rendeltetésszerű használatának kezdetétől elszámolható azok értéke, vagy annak egy része. Az értéket alapvetően a bekerülési érték, például a beszerzési ár határozza meg, vagyis hiába nőne egy (új) eszköz értéke idővel (akár az infláció, akár más tényezők miatt), az értékcsökkenési leírásnál alapszabály, hogy a leírás nem haladhatja meg az eredeti (bruttó) értéket. Az amortizáció kezdőpontja a bruttó érték: a számviteli törvény bruttó értéknek tekinti a bekerülési értéket, nettó értéknek pedig a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értéket.
Nem ez azonban az egyetlen korlátja a leírásnak: a számviteli törvény alapján az értékcsökkenésnél az úgynevezett maradványértéket, illetve a várható hasznos élettartamot kell figyelembe venni – ez alapján határoznak meg az adótörvények úgynevezett leírási kulcsokat, vagyis azt, hogy egy adott adóévben az eszköz értékének mekkora hányada számolható el költségként a „normál”, a törvény megfogalmazása szerint terv szerinti leírás esetén – a következőkben ennek a szabályait mutatjuk be.
A várható hasznos élettartam és a maradványérték
A várható hasznos élettartamnak azért van jelentősége, mivel a bekerülési értéket annyi évvel kell elosztani, amelyben előreláthatóan használni fogják az érintett eszközt. (Indokolt esetben ez módosítható, természetesen megfelelő indoklással.) A maradványérték pedig azt jelenti, hogy a hasznos élettartam végén várhatóan mekkora értéke lesz az adott eszköznek, például mennyiért lehet aztán továbbértékesíteni. Az, hogy a leírás nem haladhatja meg a beszerzéskori árat, itt azt jelenti, hogy maradványérték nem lehet negatív – ez még abban az esetben is igaz, ha az élettartam végén nemhogy értékesíteni nem lehet azt az eszközt, de a leszerelése, elbontása, stb. költséggel jár. (Például egy elavult gép elszállítása esetében – ezt a vállalkozásnak céltartalékból kell megoldania.) Elszámolható ugyanakkor nem csak a szó szerinti kopás, de az eszköz használatával összefüggő egyéb ráfordítások (kamat, karbantartási költségek). A leíráshoz viszont igazolni kell azt, hogy az adott eszköz valóban használatban van – ennek megfelelően nem számolható el például egy üzembe nem helyezett beruházás. Ami a vállalkozáshoz tartozó földterületet, telket illeti, a beszerzési érték után csak akkor számolható el értékcsökkenés, ha azt bányaművelésre, veszélyes hulladék tárolására veszik azt igénybe, és hasonlóképpen nem alkalmazható amortizáció például képzőművészeti alkotás után sem. A magyarázat a törvény következő bekezdéséből olvasható ki:
„Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, vagy amelynek értéke – különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan – évről évre nő.”
Terven felüli értékcsökkenés
Létezik ugyanakkor úgynevezett terven felüli értékcsökkenés is: ezt akkor kell alkalmazni, ha az adott eszköz könyv szerinti értéke „tartósan és jelentősen” magasabb a piaci értéknél, vagy akár megsérül, megsemmisül, használhatatlan, netán egy fejlesztés nem tud hasznosulni. Ilyen esetben az érték csökkentését olyan ütemben kell folytatni, hogy mérlegkészítéskor már a piaci értéken szerepeljen – ha semmilyen módon nem áll rendelkezésre, mert például megsemmisült, vagy ellopták, akkor ki is kell vezetni a mérlegből.
Ahogy említettük, az értékcsökkenési leírás terv szerinti mértékét a társasági adóról szóló törvény határozza meg. A törvény 1. számú melléklete részletezi a leírás szabályait, ebből például kiderül az is, pontosan mely eszközök esetében alkalmazható amortizáció, és azt is, az egyes tevékenységek vagy más speciális feltételek esetén (például kkv-knál vagy az agrártermelőknél) milyen szabályok érvényesek. A 2. számú melléklet pedig felsorolja azt, hogy egyes javak esetében milyen leírási kulcs alkalmazható, vagyis egy év alatt milyen mértékű amortizáció számolható el költségként. Ez például mezőgazdasági építmény esetében 2 százalék, almaültetvénynél 6 százalék, de málnánál már 15, egy hosszú élettartamú szerkezetnél 2 százalék, egy rövidnél pedig 6.
